A Hold alikornisa

 A nővérem Napja ragyogóan sütött a mesés, felhőtlen, kék horizonton. A Harmónia erdejének szivárvány színben ragyogó fáinak levelei hidegebb, kristályos színeket öltenek, törzsük sötétebb öltönybe burkolják magukat. A gyönyörű füvet, fákat, bokrokat és egyéb csodás növényeket fehér lepel kezdi beteríteni.
Az utolsó pillanatig lustán gyűjtő bogyó - mókusok lila és zöld szemükkel, felborzolt ribizli és citrom színű szőrcsomókként futkároznak, hogy megtalálják az utolsó finom magvakat. A többi állat az erdőben már begyűjtötte a tartalékát, készen várva a telet. A ragadozók is elrejtőztek egy időre, erőt gyűjteni.
 Végig haladtam kastélyunk néhol egyszerű póniknak félelmetes, sötét részein. - Vajon, az ilyen helyek, ahová nem jut be fény, és hegyes póni páncélok és fegyverek vannak... az egyszerű póniknak félelmetes? Mert Celestia szerint az. Mindig azzal mókáztam, hogy páncélban, a sötétben ijesztgetem. De az olyan dolgokért néha - néha büntetést kaptam, és le kellett győznöm Tia rémálmait. - gyakran közlekedtem erre.
A várban dolgozó kevés póni közül, senki sem tudott erről a helyről, kivéve engem , a nővérem, és szüleink.
 A sötét folyosón haladva megláttam egy kintről beszűrődő, erős, résnyi fényt. Közel jártam a kijárathoz, ami elvezetett kedvenc pihenő helyemre.
 Tényleg nem kellett sokat várnom, megpillantottam a fekete tölgy, egyszerű ajtót. Megálltam, és az ajtóra fókuszáltam, miközben a szarvam sejtelmes ragyogás közepette fehéren felizzott. Mágiám körülfogta az ajtó kilincsét, és egy gondolatommal kinyitottam. Először nem láttam semmit, csak vakító fehérséget. (Bizonyára azért, mert kinézete ellenére a szemem az éjjeli pónikéhoz hasonlóan működik, csak annyi, hogy nem szűkül össze úgy). Amikor hozzászokott a szemem az erős fényhez, megpillantottam a kedvenc fűzfámat, ami most kristályosan fénylett, levelei pedig mintha üvegből lettek volna. Egyébként éjszaka, ha valaki közel megy hozzá, elkezd egy kis fényt árasztani. Ez általában az olvasó póniknak éjszakánként nagyon jól jön, ahogyan nekem is. De sosem szoktak a palota környékére merészkedni mivel apám, hogy megvédjen minket és a Harmónia Erdejét a kíváncsiskodóktól, az egész erdőt és környékét félelmetes füsttel, és bizarr növényekkel, állatokkal vette körbe.- Nos én ezt nem annyira díjaztam, úgy gondoltam, nem lenne baj ha a pónik ismernének minket. Végül is anya és apa teremtette ezt az egész bolygót. Kijárna a tisztelet nekik, de anya mindig csak azt hajtogatja: " Nem szabad beleavatkozni az életükbe. Nekik is megvan a saját királyságuk, fajonként. Nekünk meg nincs szükségünk alattvalókra. "
De most hogy mondja, nem is baj hogy nem mi vagyunk az uralkodóik - de azért szívesen megismerném őket, szeretnék a barátjuk lenni.. sőt, ugy hallottam az utóbbi 40 évben a 3 törzs egyesült. Kivétel a denevér pónikat. Ők valahol a Harmónia Erdelyének sötét részén élnek.
 Mikor lefeküdtem a fűzfa árnyékába, felsóhajtottam, és belefészkeltem magam a fa havas tövébe. Először egy kicsikét hideg volt, de aztán már elég kellemes volt ahogy a szőrömhöz ért. A fámnak ennek a töve majdnem oly kényelmes, mint a saját baldachinos ágyam. Gyakran álmodozom azon, hogy egyszer egy kis időre elhagyjam a kastélyunkat, és felfedezzem a világot. Igen, egy Világ-körüli túrázgatásnak nagyon is örülnék... de a nővérem biztosan nem. Ő mindig csak a biztonságos tea délutánokban van benne. Nem találom igaznak, hogy nővérem nem hajlandó semmiféle mókának a résztvevője lenni.
 Felsóhajtottam, és patáimra döntöttem a fejemet, hogy pihentessem rajtuk, miközben bágyadtam néztem a rám szállingózó apró, egyedi és csodálatos hópelyheket. Mind olyan gyönyörű, de tiszavirág életűek. Mi alikornisok erősek, hatalmasok vagyunk, és soha véget nem érő életünk rabjai vagyunk. Megráztam a fejem, Luna! ne légy íly búskomor! Légy boldog, élvezd az élet ajándékát! emlékeztettem magam.  Inkább pihenek egy kicsit. Pár perc múlva békés álomba merültem.
 Napnyugtakor ébredtem fel, és keltem fel fekhelyemről, kissé nehezen, mivel olyan kényelmes volt! De hát ideje volt, mivel apa megkért, hogy keressem fel alkonyatkor. Kedvtelenül ügettem a kastélyba, és lépdeltem fel a lépcsőkön. A kastély tele volt titkos járatokkal, fordulókkal és lépcsőkkel, sokkal érdekesebb mint szüleink hivatalos lakhelye, Canterlote kastély. A Canterlote kastély a Harmónia Erdelyétöl nem messze az Északi hegyek kezdeténél helyezkedik el, a hegyoldalon, ami szinte megközelíthetetlen patákkal. Hatalmas egekbe nyúló tornyai vannak, hogyha valamelyik pónifaj a környékre tévedne, akkor oda jussanak először. Ez már párszor megtörtént. Menekültek, kalandvágyók is jártak arra. Mégis hogyan annak ellenére, hogy járhatatlan az út? A szüleink kis hidakat húztak a szakadékok felé. Ugyanúgy mint a mi kastélyunkhoz. Anya és apa gyakran jönnek hozzánk, de mivel nem lehetnek mindíg itt, dajkát fogadtak. Mint már mondtam, tévednek erre pónik, és azok általában maradni szoktak. Természetesen önszántukból.
- Luna kisasszony! - kiáltott rám nevelőnőm, Rose.
Rose egy zöldszemű, rövid piros sörényű, vajszínű kedves földi póni kanca volt, rózsaszál cuki jeggyel. De ha néha rossz fát teszek a tűzre, igazi házisárkány.
- Siessen! Cosmos király már nagyon várja! - a palotában dolgozó pónik többsége felségnek, vagy királynak/királynőnek szólítja a szüleimet, ugyanis a saját uralkodóik valahogy... nem érdemelték ezt ki,
- Rendben Rose, sietek.- azzal vágtatva szaladtam be a trónterembe. Kissé lihegve a sok lépcsőfoktól, és mosolyogva szaladtam szüleimhez akik a két egymás mellett lévő trónon üldögélt. Anyám a sárga trónon, mely felett egy Celestiára emlékeztető absztrakt pónit ábrázóló függöny... fügött. Apám a sötétkék trónon, mely felett egy hasonlóan absztrakt, talán engem ábrázoló fali szőttes függött. A trónok mögött is titkos átjárók voltak, hogy megkönnyítse a dolgunkat az ide oda mászkálástól. Megemlítem ezeket csak a nővéremmel és velem osztották meg szüleink. A trónterem hatalmas volt, alikornis szobrokkal néhány helyen, a falakon égő fáklyákkal, fapadlón vörös szőnyeg terült el. Emellett hatalmas festett üveg ablakok hozták be a fényt. 
- Luna! Mit szólnál, ha megpróbálnád felkelteni a holdat és a csillagokat? Az álomjárás már elég jól megy neked. - Üdvözölt anyám.
- Igen, meg a "rémálmokkal ijesztgetem a nővéremet" is - vetett felém rosszalló pillantásokat Tia.      
- De azt nem az unikornisok csinálják? - vontam fel a szemöldököm.
- Nos, igen. De még nem találtad meg a tehetséged. És Celestia sem mindíg kelti fel a Napot. A pónik hamar hozzászoknának. Vagy válaszokért kutatnának. Meg persze, ha a nővéred cuki jegye a Nap, miért nem lehetne neked a Hold? A világon egy póni sem tud az álmokban járkálni.
- Rendben. Megpróbálom. - egyeztem bele. - Most  pedig, meg is csinálom. Meg kell előznöm az unikornisokat.
 Kinéztem az ablakokon, és siettem a folyosóra. A lépcsőkön nem vágtáztam, hanem csak átrepültem a fokokon, hogy minél hamarabb elérjek a kertbe. Mikor végre leértem, egy pillanatra kifújtam magam. Nagy levegőt vettem és felemelkedtem. Felfelé repültem, Amikor elég magasan voltam, az égre fókuszáltam. Nem tudtam hogyan kell, ezért a Holdra, és a csillagokra gondoltam. Hirtelen fehéren felfénylett a szarvam és a szemem. Elképzelhetetlen erőt éreztem, olyat amilyet még sosem. De volt benne valami sötét is. Nem tudtam rá figyelni, csak a Holddal, és a csillagokkal törődtem.. Feltekintek a.. csillagos égre, melynek közepén ott pihen a Hold!!! SIKERÜLT!!! Kissé kifáradva, leülök egy közeli sötét felhőre. Rátekintek sötétkék foltos hátsó felemre... amin most egy nagy fehér félhold pihen!!! 
- SIKERÜLT!!! SIKERÜLT!!! AZ ÉJSZAKA ALIKORNISA VAGYOK!!! - dobhártya szaggató kiáltásom repülésre késztette a denevéreket, és egy kis szelet keltett. Kissé megrémültem, de helyette zuhanórepülésbe kezdtem, és mikor már csak pár méter választott el a becsapódástól, szétnyitottam a szárnyaim, és a trónterem ablakai felé siklottam. Csakhogy itt nem volt jó az időzítésem, és betörtve az ablakot, (pont azt ami Celestiát ábrázolja miközben felketi a Napot) zuhanok a trónterembe,magammal sodorva az üveg szilánkokat. Édesanyám aggódva siet felém, és elővarázsol egy csipeszt, kis alkoholt és egy kis kötszert. Édesapám pedig begyógyítja az ellátott sebeket. Celestia rémülettel, és egy kis haraggal néz rám, nem is vártam mást tőle.
Mielött a hirtelen történt dolgoktól elájulnék, még egyszer felkiáltok.
- A Hold.. a cukijegyem!!!   
 

Világ teremtése

 A Harmónia Erdelyét ( a mai Kietlen Erdőt ), fényesen megvilágította 
a mennyei hold fénye. Az erdő minden egyes nesze megnyugvást és 
boldogságot árasztott. Ősz volt. Ilyenkor ennek a különleges erdő fája-
inak is csodás narancssárgás, bordó és sárga színűre váltanak a leve-
lek. Egy idő után ezek lehullanak, mint az általános fák levelei. De 
attól még megmarad a gyönyöre, a békessége és a varázslata. Az itt
élő állatok is különböztek. Fényesebb szőrük, tollaik, esetleg pikke-
lyeik voltak, mint azoknak az állatoknak, akik nem ebben az erdőben 
éltek. Élattartamuk is hosszabb volt. Habár, itt is voltak ragadozók, 
de ők csak azokat a vadászták, akik betegek, vagy  valami más 
okból, nem volt senkinek sem problémája, ha az életük lángját kiol-
tották. Egyébként a növényevők, és a ragadozók békében voltak. 
Gyakran lehetett látni, hogy egy csillag farkas és egy szarvas ker-
getőzött, természetesen nem életre-halálra. Itt éltek még a főnixek, 
akik ha megöregedtek, elégtek, és a hamvaikból ujjászülettek.

 Itt volt a Harmónia Fája, aminek az egész erdő köszönhette 
varázslatát, 
és védelmét. Távol tartotta az idegen pónikat, és a sötét lényeket.

 Emellett a szüleim (Galaxia királynő, és Cosmos király), én és a 
nővérem ( Celestia ) itt éltünk. Réges rég, Galaxia és Cosmos 
hozta létre a világunkat, amikor egymásra találtak. Ők építet-
ték fel, hatalmas, tekintélyes kastélyunkat a Harmónia erde-
lyének közepén. Úgy döntöttek, az itt lévő erdő legyen külön-
leges, ezért létrehozták a Harmónia Fáját is. Ami védelmezte az erdőt. 
 Teremtettek más pónikat.Első próbálkozásra, egy szárnyatlan és 
szarvatlan pónifajt alkottak. Akik remekül értettek a földműveléshez. 
Ők lettek a földi pónik.

 A második próbálkozásra egy szárnyatlan, de viszont szarvval és má-

giával rendelkező pónifajt alkottak. Hatalmuk nem volt olyan hatal-

mas mint, az alikornisoké. Galaxia találó nevet adott a fajnak. 

Unikornis.

 Aztán, egy szarvatlan, szárnnyal rendelkező pónifajt alkottak. Képe-

sek voltak a felhőkön járásra, mint az alikornisok, és meg is foghatták

 a felhőket. Az időjárást is tudták kezelni. És rendelkeztek a repülés 

adta szabadsággal. Cosmos a pegazus nevet találta illetőnek.

 Végül valami különlegeset akartak. Ezért a Föld hideg és havas 

részére mentek. A közepén megalkottak egy különleges területet

ahol nem volt hó, se szél, hanem örök tavasz. 

 Az ott élő állatok és növények kristályosak voltak. És kövek he-

lyett kristályok nőttek ki a földből. Az itt élő pónikat földi pónik-

nak teremtették, csakhogy nekik gyönyörű, kristályos szörzetük 

volt. Felépítették a kristály pónikkal együtt a városukat is. Hadne 

mondjam, hogy azt is kristályból.A pónikat, akiket alkottak, nem 

voltak olyan ló kinézetűek, se magas termetűek, mint Galaxia és

 Cosmos. Az életük sem tartott örökke. Legfeljebb száz évig éltek

de akkor  is már nagyon öregen. A világ készen volt. 

 A Kristály Birodalom harmóniája, és szeretete tükröződött a világra. A

kristály pónik sosem felejtették el az alikornisok létezését, annak elle-

nére sem, hogy Galaxia és Cosmos visszament a Harmónia Erdelyében

felépített kastélyba.

Cosmos király, egy sötétkék szőrü, lilás-kék szemű, és az űrre emlékeztető sörényű csődör

alikornis volt.  

  Galaxia királynőn egy fehér, néhol narancsos szőrű, narancssárga szemű, sötét-narancsból 

kékbe átmenő sörényű kanca alikornis volt.

 Szerelmük gyümölcse először egy fehér, lilás rózsaszin szemű, és rózsaszin, kék, zöld és lila sörényű kanca csikó lett. Elnevezték lányukat Celestiának. Aki végre 60 év múlva 

megszerezte a cukijegyét.

A Napot. Celestia 40 év múlva is csikó volt. De magasabb. Mindíg mosolygós, kedves és illedelmes.

 Egy este, Galaxia és Cosmos szerelmének második gyümölcse is megszületett. Ő egy közepesen kékes szőrü, gyönyörűen kékes-türkizes szemű, világos kék sörényű, szintén kanca csikó lett.

 Igen, ez lennék én, akiröl a történetek szólnak majd. 

                                                               

 A pónikat, akiket alkottak, nem voltak olyan ló kinézetűek, se magas termetűek, mint 

Galaxia és Cosmos. Az életük sem tartott örökke. Legfeljebb száz évig éltek, de akkor 

is már nagyon öregen.

 Cosmos és Galaxia nem uralkodtak felettük. A pónik aligha tudtak az alikornisok

létezéséről. Nem csoda, hiszen még a kristály pónik is titokban tartották a létezésüket.

 Nagyon kevés póni élt a palotában.